A Teremtés hetének témája 2019-ben a hála és felelősség, az év ENSZ által meghatározott globális célja a biológiai és ökológiai diverzitás védelme. Ehhez kapcsolódóan szerveztek konferenciát 2019. október 3-án az Oikosz – közös házban élünk projekt partnerei (Tanácsadók a Fenntartható Fejlődésért, Csalán Egyesület, Károli Gáspár Református Egyetem Ökogyülekezeti Műhelye, Magyarországi Evangélikus Egyház Ararát Munkacsoportja, Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesület) Budapesten, az Evangélikus Hittudományi Egyetemen.

Néhány gondolat a konferencián elhangzottakból:

„Mily drágák nekem szándékaid, Istenem, mily hatalmas azoknak száma! Számolgatom, de több a homokszemeknél, s a végén is csak nálad vagyok.” 139. zsoltár

A Teremtő Isten szándékai szerint teremtett világunk csodálatosan sokszínű; változatos, mégis rendezett sokféleség. Védelme ott kezdődik, hogy megismerjük a teremtett világ értékeit.

A hazai nemzeti parkok munkatársainak közreműködésével végzett vizsgálatok szerint Magyarországon a biodiverzitásra a legnagyobb veszélyt az inváziós, azaz özönfajok jelentik. A vizsgálat során 34 fajt jelöltek meg inváziósnak és felállítottak egy sorrendet aszerint, hogy mely fajok jelentik a legnagyobb veszélyt. A növények közül az akác került az első helyre; az első 10 helyen álló faj közül nyolc Észak-Amerikából származik, hét közülük fásszárú. Mind a 10 faj mintegy 100 éve erdészeti-kertészeti betelepítéssel került az országba. Az állatok közül a vezető helyen a macska áll a kóbor macskák károkozása miatt. 2. helyen a harlekinkatica, majd hal-, rák- és kagylófajok következnek, ami azt is mutatja, hogy főleg a vizes élőhelyek veszélyeztetettek. A védekezés ellenük számos nehézséggel jár. A probléma etikai kérdéseket is felvet: akarjuk-e megőrizni mindazt, ami ránk van bízva, függetlenül attól, hogy szép vagy hasznos-e? Akarjuk-e visszaszorítani mindazt, ami a ránk bízott összes értéket veszélyezteti, és nem csupán az egészségügyi és gazdasági károkozókat? Felismerjük-e felelősségünket a klímaváltozásban?

A természetben számos példát találhatunk arra, hogyan élnek egymással élőlények szimbiózisban, mindkét fél számára előnyös kapcsolatban, amelyből mi is sokat tanulhatunk.

Személyes kapcsolataink a hosszú élet egyik legfontosabb előrejelzői. A társkapcsolatok védenek bennünket, segítenek a gyógyulásban. Az izoláltan élő emberek halálozási aránya kétszer-háromszor nagyobb, lassúbb a gyógyulásuk, erős bennük a magány érzése. Fontos a személyes kapcsolati hálózatok kiépítése, az összetartó közösségek kialakítása.

Tanultátok-e a számokat?

Bizony számok az emberek is,
Mintha sok 1-es volna az irkában.
Hanem ezek maguk számolódnak
És csudálkozik módfölött az irka,
Hogy mindegyik csak magára gondol,
Különb akar lenni a többinél
S oktalanul külön hatványozódik,
Pedig csinálhatja a végtelenségig,
Az 1 ilyformán mindig 1 marad
És nem szoroz az 1 és nem is oszt.

Vegyetek erőt magatokon
És legelőször is
A legegyszerűbb dologhoz lássatok –
Adódjatok össze,
Hogy roppant módon felnövekedvén,
Az Istent is, aki végtelenség,
Valahogyan megközelítsétek.

József Attila: A számokról

Fontos, hogy készen álljunk a komfortzónánk elhagyására; legyünk hálózatos hidak; életvitelünk legyen sokrétű (sokféle tevékenységet végezzünk); csendet és időt hagyjunk a döntéseinkhez; nézzük perspektívából a dolgokat, lássuk meg saját helyzetünket úgy, ahogyan Isten látja.

Mi lehet a remény az ökológiai válságban? Kb. 50 éve vagyunk tudatában a válságnak, sokan foglalkoztak a kérdéssel, de nem sikerült megoldást találni. A közösségekre azonban sokszor nem gondolunk. Újra fel kellene fedezni őket, hiszen az ember történelme folyamán mindig közösségben létezett, s majd a XIX. században beinduló tömeges urbanizáció miatt atomizálódott a társadalom, így mondhatni, „egyszemélyes csoportok” alakultak ki.

A közösség ne pusztán virtuális legyen, hanem legyenek rendszeres, gyakori találkozások a tagok között. Jöjjön létre egy helyi közösség, amely kötődik a helyhez, óvja, szereti, s a helyet újra felfedezi. Az ökologikus gondolkodásmód összeköti a tagokat, közösen próbálnak változtatni a lehető legtöbb területén az életnek. Cél az, hogy minél több ökologikus jellegű kisközösség jöjjön létre. Ilyen közösségek találkozásából kialakult hálózat az Új Koma Háló. Tagjai sokfélék, de mindegyikükben közös: szeretnék megőrizni a világ szépségét és emberhez méltó életet élni ebben a szép világban.